pranté fotók, stb.

még az is volt mostanában, hogy a prantéról az összes bejegyzést ide importáltam, úgyhogy ha valakinek nagyon kell, akkor az archiv cuccok között megtalálja

elég sok meló van vele, mert amikor a bloggerről áthoztam a bejegyzéseket, voltam oly balga és töröltem a picasa albumot, amiben a receptekhez tartozó képeket tárolja a blogger, úgyhogy most szépen egyesével pótolgatom a fotókat… elég uncsi… ha már itt tartunk a receptek a konyhatündér alatt találhatók… azzal is elbíbelődtem, hogy a pranté cimkéit megfeleltessem az újaknak, de végül ez is megtörtént, úgyhogy teljes az integráció :)

megkésve bár, de törve nem :) eljutott hozzám a múlt héten nemisbéka karácsonyi ajándéka, amit ezúton is köszönünk, minden a helyére került, robinhood(?)ra lecsapott Blanki és azóta is imádja

meg eszembe jutott, hogy talán félreérthető voltam, úgyhogy tisztázom: én amolyan botcsinálta vega vagyok, hogy nem főzök húsételt és nem is jut eszembe, hogy jaj de ennék valamit, de ha fel van tálalva, akkor gond nélkül tüntetem el a bográcsban készült gulyás levest (uraim, jelentem: még aznap este kivégeztem a maradékot) vagy anyunál a vasárnapi ebédet

és ha már a hétvégi favágós bulinál tartunk, el kell mondanom, hogy milyen fontos felfedezést tettem. azt eddig is tudtam, hogy szeretem az édes bort, mert a tokaji aszú eddig még nem okozott csalódást. pedig, amikor a culinarisban betettem a kosárba egy üveg madeirát és egy marsalát és egy chiantit (jó, tduom, ez száraz), ez eszembe se jutott, csak az, hogy ezeket a borokat milyen régóta szeretném megkóstolni, csak valahogy soha nem a borbolt közelében jutott eszembe. most viszont itt volt a kiváló alkalom, hogy megkóstoljam. mint kiderült kis társaságunklegtöbb tagja hasonlóan volt ezzel, mint én (kivéve a chiantit – ez egy kakukktojás ebben a történetben). na, de a lényeg: a kóstolót követően a marsala hivatalosan is kedvenc borommá avanzsált.

a marsala után ajánlom még a sherrit :) abból is a félédest :)

Na végre :).

ó igen, tényleg, azt is meg szeretném kóstolni :)

jó meglepetés volt :)

Valami olyasmi jutott eszembe, hogy újrakezdted az egészet, aztán mégis beraktad az előzményeket… az ember néha nekivág, hogy új, tiszta lappal indítson, de aztán rá kell jönni, hogy nem lehet elhagyni a rég dolgokat. Átértékelődnek, más lesz a jelentőségük, a súlyuk, de végül is mindig magunkkal visszük.

csak azért raktam be, hogy ne legyen két blog párhuzamosan :) elsősorban a fotók és a receptek miatt…
én úgy érzem el kell hagyni a régi dolgokat… szépen, szeretettel útjukra bocsátani őket, megbékélni mindennel és nem foglalkozni velük tovább… nekem jobb, ha nem cipelem magammal… ami volt: elmúlt, csak ez a pillanat van, poggyász nélkül :)

Hmmm.. a Tokaji aszú a kedvenc borom, valóban sosem okoz csalódást. Úgyhogy most töltök is egy pohárral és koccintok az egészségedre. :)