Nem csak azért, mert a lányom lóbolond és szereti a drámát, hanem mert én is így vagyok ezekkel, csak szolidabban – olyan felnőttesen, unalmasan :) Kicsit aggódtam, hogy mi lesz a film elejével, amikor az egyik kislány meghal a másiknak amputálják az egyik lábát és a ló is megsérül, de minden aggodalmam fölöslegesnek bizonyult. A heves érzelmi kitöréseknél megkérdezte, hogy: miért szomorú? miért sír? most mit csinál a lóval? meg ilyenek, de a válaszaim úgy tűnik kielégítették. A film után még mindig akar lovagolni menni és lovaglás után hazahozni a Lencsit a lovardából, nyergestűl, zablástúl mindenestűl, azaz Kincsessel és Didivel, Lencsi póni-barátnőivel együtt. Sajnos kedvencem, Vitéz nem lopta be magát Blanki szívébe, valami miatt ragszkodik az egészen kicsi pónikhoz, pedig hát a Vitéz se egy csatamén :)
Visszatérve a filmhez. Ha másért nem, a gyönyörű táj és általában a fényképezés miatt ezt a filmet is érdemes legalább egyszer műsorra tűzni.
Nincs Trackback
URL: http://prante.hu/blog/2009/02/mai-film-a-suttogo/trackback/
4 hozzászólás
nem csak egyszer… nem tudom hányszor láttam, de mindig überszépségesgyönyörűen keserédes pillanatokat szerez nekem. (Redfordról pedig, aki nálam nagyondenagyon, ne is beszéljünk) emitt is vagyon nem egy lóbolond :) Sziasztok
én annyira szeretem ezt a filmet, már jó sokszor láttam, de mindig annyira mélyen megérint.
Tudod én is nagyon szeretem ezt a filmet. :) kicsit csodálkozom, hogy még nme láttad, ezek szerint nem is olvastad. Talán jobb is így őrizd a film kellemes perceit, sajno s a könyvnek kicsit máshogy van vége, elég szomorú, csak hát filmben nem akarták úgy befejezni. De nem akralak semmiről lebeszélni:D Olvasd el ha van kedved:D
láttam is olvastam is jópár évvel ezelőtt :)