pranté fotók, stb.

Van az, amikor minden klappol. Kitalálok valamit és amikor elkezdem megvalósítani, minden a kezemre játszik. Utólag szinkronicitásnak hívom, ez az, amikor az univerzum erői összerendeződnek és együttműködnek az érdekemben. Ilyenkor az a megnyugtató érzésem van, hogy a helyemen vagyok.

Meg van olyan is, hogy kitalálok valamit és nem jön össze. Bármit teszek az ügy érdekében, falakba ütközöm. Keresem az okát, hogy most miért nem sikerül? hol a bibi? az időzítés? a megvalósítás? Amikor nem történnek meg maguktól a dolgok, akkor mi van a háttérben? Mi a teendő? Várni, hogy kialakuljon valami? Aztán eltelik valamennyi idő és kiderül, hogy úgy volt jó, ahogy volt és sokkal elégedettebb vagyok az eredménnyel, mintha ragaszkodtam volna az eredeti elképzelésemhez.

Ez a tudat elég ahhoz, hogy türelmesen várjak? Vagy inkább bármi áron meg kéne valósítanom, amit kitaláltam?

juj, ez annyira jó! Mert ugye az is van, hogy az univerzum akkor tud segíteni, ha te már minden tőled telhetőt megtettél (és persze más feltételek is teljesülnek). Namost én úgy vagyok vele: mi az a “minden tőlem telhető”? Küzdjek-e, mint állat, vagy elég a vizualizálás, és majd teljesül, ha itt az ideje? Ha csak várok, akkor nem odázom-e én magam el a teljesülést?! Nem könnyű. Nem tudom.

örök kérdés.. egyik kedvenc “imám”: “istenem, adj bátorságot, hogy megváltoztassam a megváltoztathatót, türelmet, hogy elviseljem azt, amin nem tudok változtatni, és bölcsességet, hogy felismerjem a kettő közti különbséget!” azt hiszem, illik ide.. :)

Hm. Tanulás. Nekem ezt jelentik a nem sikerült dolgok. És ez igaz a meg nem valósult tervekre, vágyakra is.

Nekem ez mindig dilemma… Mert az egyik tanítás úgy szól, hogy engedd el a dolgokat, hogy azok maguktól hozzád érkezhessenek, a másik meg úgy, hogy koncentrálj arra, amit szeretnél… Most melyik?Az Univerzum ma jó volt hozzám,alig írtam le, mit szeretnék, már csörgött is atelefonom… Közben rájöttem, hogy amikor leírtam, elengedtem…DVD-t nézünk, U2. Szeretem.

Igen, ez a nagy kérdés! Ez okoz állandó fejtörést nekem is. Az agykontrollon is azt mondják, nem elég vizualizálni, programozni, hanem éber állapotban is tenni kell a céljainkért. Azt hiszem, érzékenynek kell lenni a jelekre. Szóval, ha szeretnék valamit, tennem kell érte, és észre kell vennem a támogató, de az eltérítő jeleket is. Senkitől és semmitől nem várhatom, hogy megoldja a problémáim, helyettem megvalósítsa a céljaim. El kell indulni az úton, de a falnak azért már nem kell nekirohanni. Észre kell venni időben a falat, és megállni előtte :)

nem lehet mindig csak várni, hogy a szánkba repüljön a sült galamb, de nem lehet mindig görcsösen akarni sem, attól elmenekülnek a dolgok.. azt hiszem, ez a nagy feladat az életben, hogy megtaláljuk az arányokat (ji king). tulajdonképpen minden erről szól, ha le akarjuk egyszerűsíteni.

Lehet, hogy én vagyok nagyon szerencsés, de nekem eddig majdhogynem minden bejött, amire igazán vágytam. :-) Lehet, hogy nem azonnal, de ahogy kitaláltam, és annyit tettem érte, amennyit jónak éreztem (nem küzdöttem veszettül, de azért segítettem a “sorsnak”), előbb vagy utóbb elértem a vágyam. Az viszont fontos volt, hogy tényleg akarjam, amíg nem akartam nagyon, amíg nem voltam meggyőződve arról, hogy az a változás tényleg kell nekem, addig nem történt semmi.

Én a falak tapasztalásakor az éber várakozást szoktam választani. Valóban ez a szitu előjön néha és jó, ha az ember tudja mikor nyílnak meg a kapuk egy kis időre.

Mondjuk Te vagy az ötlet es Te vagy a fal. A szinkronicitas meg olyankor van amikor vegre sikerul hatat forditanod a falnak.
Mire kene meg varnod?
mosolygo.z

kössz, mosolygo.z
van az úgy, hogy tudom a megoldást és mégsem… azaz mégis :) szóval köszi :)

En nem hiszek a `varakozasban`. A keresesben, mar csak magaert a keresesert es a harcert igen. Az eredmeny csak jutalom:-)
ps. orulok, az uj site-odnak.