Minden várandósság-szoptatás után kíséri valamilyen érzés az első menzeszt. Legalábbis nekem ezek nagyon határozott érzések voltak. Flórát kb 20 hónapig szoptattam és az utolsó után másfél hónappal jött meg először. Pár hónappal később jött Blanki, aki aztán valami 18 hónapig szopizott és ekkor is csak később jött meg. Ha jól emlékszem csak kétszer és már jött is Miksi, aki még szopik: időnként a délutáni alvás előtt is, de éjjel mindig, többször is. És mégis megjött szombaton.
Furcsa dolog újra elengedni egy kicsit az anyát és jobban odafigyelni a nőre. Szerintem ez nem olyasmi ami felett el kéne siklanom – a reklámok azt sugallják, de az érdekeink gyakran nem azonosak :) Úgyhogy én nem teszek úgy mintha mi sem történt volna. Szerintem amikor a testem jelez, akkor annak oka van. Nem mindig tudatosul, hogy mi az, de valamiért csinálja. A tudományos magyarázatot ismerem, de azt gondolom ezek mögött is több van, mint csak biológia meg fizika meg kémia. Mintha minden a változásról szólna most. Még a testem is újra változik és a hormonjaim… Aki már szült, tudja mire gondolok :) És az is jó érzés, hogy egy természetes tisztulási folyamat zajlik. Ez pont passzol az új kezdethez. Olyan, mint amikor az új lakásban beköltözéskor egy tisztasági festés az első, még ha más felújításra amúgy nem is lenne szükség. Nekem mondjuk van, egy alapos tatarozás jól esne :) Ezért is gondoltam, hogy jövő év elején nekiugrok egy hosszabb tisztítókúrának, ahogy Miksi felhagy a szopizással.
Nincs Trackback
URL: http://prante.hu/blog/2008/12/anya-%e2%80%ba-no/trackback/
2 hozzászólás
Különös, ég mégsem – tényleg passzol.
lúgosíts az nagyon jól kitakarít és kitisztít, mind az elmét és a testet egyszerre. De figyelj a részletekre, mert az eszetlen tisztító kúrák időnként kárt is okozhatnak.