Hozzászólás: ma

Szerző: Merci

Merci — Mon, 24 Nov 2008 21:27:37 +0000

csak elkezdtem válaszolni, de nem sikerült befejezni
no nem baj, holnap is van nap

Szerző: pudingocska

pudingocska — Mon, 24 Nov 2008 15:54:38 +0000

nem baj, nem azért írtam.:) néha, ha nem kapok választ, akkor rákérdezek, mert van úgy, hogy a spamszűrőkben elveszik a levél.

Szerző: Merci

Merci — Mon, 24 Nov 2008 14:17:13 +0000

igen, megkaptam a választ, köszönöm. még nem válaszoltam? azt hittem válaszoltam

Szerző: pudingocska

pudingocska — Mon, 24 Nov 2008 13:49:15 +0000

Ö… hogy vissza? Az elből?
Írtam neked választ, remélem, megkaptad.:)
Szerettem azt a designt régen is, és most is.

Szerző: Merci

Merci — Mon, 24 Nov 2008 09:43:22 +0000

Pudingocska :)
Ahogy nekem, neked (és persze a többieknek) sem kéne benntartani, ami ki szeretne jönni. Ahogy írod, az őszinteség a legjobb út. Azt mondanám, addig mehetsz el, amíg neked kényelmes. Nem szépeket várok, a gondolataidat a véleményedet várom. Bármit, ami eszedbe jut arról, amit írok. Ha megbántódom, nem a te bajod, hanem az enyém, hiszen tudom, hogy a szándék nem az volt. Elvégre a saját blogodban is arról írsz, amiről akarsz és azt meg úgyis elolvasom, nem? :) Amikor először olvastalak, én is azt írtam neked: szólj rám, ha sok vagyok! Jól egymásra találtunk :)
Remélem visszajöttél :)

Szerző: Judit

Judit — Mon, 24 Nov 2008 07:51:12 +0000

Kedves Merci!

Ismeretlenül is sok Szeretetet és erőt küldök Neked, Nektek.

Te tudod, mi jó nektek – magadra hallgass, mint eddig tetted.

Nézőpontod, tudatosságod unikum a halállal kapcsolatban, szerintem ezért is olvassák ennyien a blogodat. Tanítasz, ha mégoly fájdalmasan is.
Kevesek a szavaim és üresnek érzem őket, sajnálom. Körbeírom: köszönöm.

Szeretettel,

Judit

Szerző: pudingocska

pudingocska — Mon, 24 Nov 2008 00:05:00 +0000

Bevallom, mostanában igyekeztem nem elolvasni a kapott kommentjeid (nem az én világom), csak néha megírni a saját hozzászólásaimat. Sokszor elkezdtem írni, aztán meg kitöröltem. Észt osztani nem akartam. Mint ahogy abban dagonyázni sem, hogy milyen szeretetteli, jó ember vagyok én, hogy ilyen szépeket írok neked.
Néha leírtam pár rövid saját gondolatot, azt meg olyan önző dolognak éreztem. Próbálok nem turkálni a sebeidben, de ha nem szólok semmit, azt sem érzem jónak. Olyan gondban vagyok, hogy meddig mehetek el, pedig tudhatnám, hogy az őszinteség a legjobb út.
Figyelem, hogy kezeled ezt az egészet, és nagyon jól csinálod. Olyan érzésem van, mintha át is adnád magad az érzéseidnek, de valahogy mintha kívülről is figyelnéd magad, és szerintem ez jó dolog. Mert te vagy a fókuszban, de valahogy a teljesség is. És bármikor rám szólhatsz, hogy fogjam be a hülye pofámat!:) Komolyan! Ha akarsz dühöngeni, dühöngj nekem nyugodtan!
Azt gondolom, hogy az, amit a haláltól gondolunk, nagyban befolyásolja, hogyan kezeljük a gyászt. És te nem a tradicionális módon gondolkodsz sem a halálról, sem az életről. Bárki, bármit ír vagy mond neked az érzésekről, gyászról, az nem biztos, hogy igaz. Természetesen az se, amit én írok, mondok.:) És azt hiszem, nekem meg a saját dolgommal kellene inkább törődnöm. Megyek is.

Szerző: Merci

Merci — Sun, 23 Nov 2008 09:28:59 +0000

köszi, legközelebb veszek gyömbért és kipróbálom, szeretem a gyömbért is, a narancslevet és a mézet is, mi bajom lehet :)

Szerző: mild

mild — Sun, 23 Nov 2008 09:13:28 +0000

Ha csak úgy szeretnél felmelegedni:

Gyömbértea
Szükség lesz fejenként egy ujjpercnyi, finomra lereszelt gyömbérre és két deci vízre. Felteszem, s 10 percig gyöngyöztetem a forrás után, majd a tűzről levéve citrom-és narancslevet, ízlés szerint mézet adok hozzá.
Kúraszerűen nem javasolt, mert elég erős holmi.

Szerző: Merci

Merci — Sun, 23 Nov 2008 07:08:20 +0000

Szilvi, talán te is Singer Magdolnára gondoltál? Ő nekem is eszembe jutott már… Helligerre is van lehetőségem, talán majd élek is vele pár hónap múlva. Kineziológusnál még nem voltam, bár tudom mit csinálnak és nagyon jó dolognak tartom. Érdekes, de valami miatt eszembe se jutott, hogy kezeljem magam nadival, pedig biztos az is jót tenne. Szóval vannak lehetőségek, amivel kívülről lehet befelé hatni, én most még úgy érzem nagyrészt belülről hato(lo)k befelé és még beljebb, de néha már szédülök…

Szerző: shona

shona — Sat, 22 Nov 2008 22:35:28 +0000

Meci, így már értem: “kettős” életet élsz:)) ezt ismerem, én sem tudom soha, hogy éppen meilyik működik, és mi is a különbség a gondolat, és megérzés között:) Mások szerint nagyon jó megérzéseim vannak, és azt hiszem, hogy én ezt nevezem gondolatnak, ezért nem tudok küldönbséget tenni.

Szerző: shona

shona — Sat, 22 Nov 2008 22:30:32 +0000

Malyvacsiga, ha még frissek a sebek, akkor ne kinezzel kezdj, próbálj meg magad dolgozni vele. Mercinek jógi teát ajánlottam, ami energetizál, és erősíti az idegrendszert, vagyis stabilizál, nyugtat is egyben, de a lendület nem lassul le, jógagyakorlatot, ami az érzelemtestet tisztítja, és nem engedi meg, hogy a sebek bevésődjenek, és egy – számoma nagyon szép indiai mantrazenét, ami a szívközpontra hat, vagyis nem engedi, hogy a csakra bezáródjon, ennek is tisztitó hatása van. Azonban Merci is nagyon jól csinálja, amikor sok vizet iszik, ez is fontos. Emellett Tarot oktató vagyok, kétéves tanfolyamokat tartok.

KIneziológushoz akkor érdemes menni, ha nem tudod, hogy mi az, ami lesüllyedt a tudattalanba, csak érzed, hogy valami nincs a helyén, nem jól érzed magad a bőrödben, mintha valaki ellentétes irányba vinne, mint amerre menni akarsz. A kineziológus nem feltétlen mutat rá, hogy mi történt valamikor, ő az érzéseket oldja. Hellinger megmutatja az érzések mögöitti tartalmat is. Van egy harmadik is: Spirituális Válasz Terápia, ami a magasabb énen kersztül előző életeket és az áthozott problémát tisztitja. Gyásztanácsadó? Nem is tudtam, hogy már ilyen is van:) Talán érdemes lenne vele kezdeni, és párhuzamosan valamilyen technikával otthon magad is “dolgozni” a történésekkel, az érzésekkel…
Az is lehet, hogy elég lenne naplót vezetned, és kiírni magadból ami kikivánkozik.