pranté fotók, stb.

egész nap nem voltunk itthon, már kora délelőtt értünk jött a tesóm és átmentünk anyuékhoz. Itthon nem vagyok éhes, főleg gyümölcsöket meg magokat, főleg tökmagot eszem meg a gyerekek vajaskenyerének a héját :) Ma viszont anyu jól tartott minket, pazar reggeli, ebéd és még csomagolt vacsorának valót is.

Holnap összekapom magam és megcsinálom a puliszkát és sütök egy kis kenyeret. Ez is olyan furcsa, meg kell szoknom, hogy sokkal kisebb mennyiségeket készítsek mindenből. Még egy kancsó tea se fogy el, ha egyedül iszom.

…

A levelekből és a hozzászólásokból úgy tűnik, elég sokan aggódtok amiatt, hogy esetleg elfojtok valamit, ami bennmarad és akkor később valamilyen formában újra előjön. Erre azt tudom válaszolni, hogy a magam módján kell ezt az egészet végigcsinálnom. Nem tudom elfojtok-e bármit vagy van-e olyasmi, amivel képtelen vagyok szembenézni, de valahogy úgy érzem vállalnom kell annak a kockázatát, hogy ezek közül valamelyik (vagy mindegyik) megtörténik velem, cserébe azért, hogy a saját érzéseimet és sugallataimat követve haladok végig ezen az úton. Szeretném, ha tudnátok mennyire hálás vagyok azért, hogy törődtök velünk és szeretettel gondoltok ránk, mégis azt kell mondanom, hogy amikor nem bíztok bennem, akkor kétségeim támadnak és azok letérít(het)nek a saját utamról. Ápolgatom, gyógyítgatom a sebeimet és próbálok segíteni azoknak, akik tőlem kérnek segítséget, de ha elkezdek kételkedni abban, hogy az érzéseim, a megérzéseim mutatják nekem a helyes utat, akkor eltéved(het)ek. Jól vagyok és ha időnként sírok is, úgy érzem ennek így kell lennie. A szeretet és az együttérzés nagyon sokat segít, de mások kétségeit és a sajnálatot (ez már vesszőparipa?) köszönöm nem kérem. Kétségeim nekem is vannak. Épp elég. Remélem mindenki, akit érint, megérti, milyen fontos ez nekem. Nagyra értékelem a segítőkészséget, de ne feledjük el: a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve…

Ezzel a csinos közhellyel zárom soraimat :)

Újra csak azt tudom írni, amit eddig is: nagyon jól csinálod. Ez a helyzet, mikor másoknak is mi segítünk a közös nagy bajban, nem engedi meg az “erőseknek”a teljes belemerülést a fájdalomba. Merci, igazad van és az is nagyon tiszteletre méltó nekem benned, ahogyan ezt most leírtad! Csak így tovább!!!!
És örülök, hogy anyukád jól tartását tudtad élvezni! Mi ez, ha nem gyógyítás/gyógyulás?
Sikerült megrendelned a könyvet?

Merci, természetes, hogy a megérzéseidet kövesd. Azok a tieid, mi, viszont, akik valamilyen tanácsot, ötletet adunk, nem megingatni szeretnénk, hanem plusz információt adni. Amikor írsz, többször használod talán a “gondolom” kifejezést, mint az “érzem” szót. Engem pl. ez hajtott arra, hogy írjak neked. Talán nem kellett volna komolyan vennem az “agyalok” cimkét:) Tudom, hogy meg tudsz mindent oldani, amit most meg kell, és bíízom benned, megingatni semmiképpen sem szeretnélek. A levelem végén levő ajánlatom mégsem vonom vissza:) Ha szükséged lesz rá, élsz vele, ha nem, akkor nem:) Az ajánlat az enyém, nem csak mostanra szól – most nincs is itt még az ideje, – hanem mindig-re, és a szabad akarat, a döntés joga a tied, hogy élsz-e vele vagy sem:)

KAnya, még nem, mert nem találtam olyan internetes könyváruházat, ahol minden lett volna, amire vágyom… de nem adom fel :)

Shona, igen, többször használom. Néha megállok fogalmazás közben és gondolkodom, hogy ez most érzés-e vagy gondolat, de sokszor csak ömlenek a szavak és akkor nem foglalkozom ezzel. Az érzéseimet is a fejemben, gondolatok útján teszem a helyükre és konvertálom át szavakká. És persze agyalok is, különben talán unatkoznék :) Köszönöm az ajánlatot és mindenképp élni fogok vele, ha felmerül bennem az igény.

Hm. Ez az elfojtás engem is foglalkoztat, persze magammal kapcsolatban. Nem tudom, Shona mit ajánlott, de én magam elkezdtem gondolkodni azon, hogy lassan itt az ideje, hogy külső segítséggel rendszerezzem a történteket, a gondolataimat, az érzéseimet. Még nem döntöttem el, hogy ez mi legyen: kinez, Hellinger, gyásztanácsadó, vagy…????? És tudom, hogy eddig korai lett volna, most viszont már elkezdett motoszkálni. De itt is tele vagyok kétségekkel. Hogy használ-e, hogy erre van-e szükségem. És addig nem is akarok lépni.
Úgyhogy asszem tudom, miről beszélsz. Néha, amikor egyesek azt mondták, hogy “milyen erős vagy!”, azt éreztem, hogy nem hiszik el, hogy úgy vagyok, ahogy vagyok.

Nagyon jó, hogy ki tudod mondani, hogy ebből nem kérsz. Csak így tovább. Nekem nem volt erőm.

Örülök, hogy ma egy kicsit ” könnyebb” napod volt.
Jó éjszakát!

Malyvacsiga, ha még frissek a sebek, akkor ne kinezzel kezdj, próbálj meg magad dolgozni vele. Mercinek jógi teát ajánlottam, ami energetizál, és erősíti az idegrendszert, vagyis stabilizál, nyugtat is egyben, de a lendület nem lassul le, jógagyakorlatot, ami az érzelemtestet tisztítja, és nem engedi meg, hogy a sebek bevésődjenek, és egy – számoma nagyon szép indiai mantrazenét, ami a szívközpontra hat, vagyis nem engedi, hogy a csakra bezáródjon, ennek is tisztitó hatása van. Azonban Merci is nagyon jól csinálja, amikor sok vizet iszik, ez is fontos. Emellett Tarot oktató vagyok, kétéves tanfolyamokat tartok.

KIneziológushoz akkor érdemes menni, ha nem tudod, hogy mi az, ami lesüllyedt a tudattalanba, csak érzed, hogy valami nincs a helyén, nem jól érzed magad a bőrödben, mintha valaki ellentétes irányba vinne, mint amerre menni akarsz. A kineziológus nem feltétlen mutat rá, hogy mi történt valamikor, ő az érzéseket oldja. Hellinger megmutatja az érzések mögöitti tartalmat is. Van egy harmadik is: Spirituális Válasz Terápia, ami a magasabb énen kersztül előző életeket és az áthozott problémát tisztitja. Gyásztanácsadó? Nem is tudtam, hogy már ilyen is van:) Talán érdemes lenne vele kezdeni, és párhuzamosan valamilyen technikával otthon magad is “dolgozni” a történésekkel, az érzésekkel…
Az is lehet, hogy elég lenne naplót vezetned, és kiírni magadból ami kikivánkozik.

Meci, így már értem: “kettős” életet élsz:)) ezt ismerem, én sem tudom soha, hogy éppen meilyik működik, és mi is a különbség a gondolat, és megérzés között:) Mások szerint nagyon jó megérzéseim vannak, és azt hiszem, hogy én ezt nevezem gondolatnak, ezért nem tudok küldönbséget tenni.

Szilvi, talán te is Singer Magdolnára gondoltál? Ő nekem is eszembe jutott már… Helligerre is van lehetőségem, talán majd élek is vele pár hónap múlva. Kineziológusnál még nem voltam, bár tudom mit csinálnak és nagyon jó dolognak tartom. Érdekes, de valami miatt eszembe se jutott, hogy kezeljem magam nadival, pedig biztos az is jót tenne. Szóval vannak lehetőségek, amivel kívülről lehet befelé hatni, én most még úgy érzem nagyrészt belülről hato(lo)k befelé és még beljebb, de néha már szédülök…

Ha csak úgy szeretnél felmelegedni:

Gyömbértea
Szükség lesz fejenként egy ujjpercnyi, finomra lereszelt gyömbérre és két deci vízre. Felteszem, s 10 percig gyöngyöztetem a forrás után, majd a tűzről levéve citrom-és narancslevet, ízlés szerint mézet adok hozzá.
Kúraszerűen nem javasolt, mert elég erős holmi.

köszi, legközelebb veszek gyömbért és kipróbálom, szeretem a gyömbért is, a narancslevet és a mézet is, mi bajom lehet :)

Bevallom, mostanában igyekeztem nem elolvasni a kapott kommentjeid (nem az én világom), csak néha megírni a saját hozzászólásaimat. Sokszor elkezdtem írni, aztán meg kitöröltem. Észt osztani nem akartam. Mint ahogy abban dagonyázni sem, hogy milyen szeretetteli, jó ember vagyok én, hogy ilyen szépeket írok neked.
Néha leírtam pár rövid saját gondolatot, azt meg olyan önző dolognak éreztem. Próbálok nem turkálni a sebeidben, de ha nem szólok semmit, azt sem érzem jónak. Olyan gondban vagyok, hogy meddig mehetek el, pedig tudhatnám, hogy az őszinteség a legjobb út.
Figyelem, hogy kezeled ezt az egészet, és nagyon jól csinálod. Olyan érzésem van, mintha át is adnád magad az érzéseidnek, de valahogy mintha kívülről is figyelnéd magad, és szerintem ez jó dolog. Mert te vagy a fókuszban, de valahogy a teljesség is. És bármikor rám szólhatsz, hogy fogjam be a hülye pofámat!:) Komolyan! Ha akarsz dühöngeni, dühöngj nekem nyugodtan!
Azt gondolom, hogy az, amit a haláltól gondolunk, nagyban befolyásolja, hogyan kezeljük a gyászt. És te nem a tradicionális módon gondolkodsz sem a halálról, sem az életről. Bárki, bármit ír vagy mond neked az érzésekről, gyászról, az nem biztos, hogy igaz. Természetesen az se, amit én írok, mondok.:) És azt hiszem, nekem meg a saját dolgommal kellene inkább törődnöm. Megyek is.

Kedves Merci!

Ismeretlenül is sok Szeretetet és erőt küldök Neked, Nektek.

Te tudod, mi jó nektek – magadra hallgass, mint eddig tetted.

Nézőpontod, tudatosságod unikum a halállal kapcsolatban, szerintem ezért is olvassák ennyien a blogodat. Tanítasz, ha mégoly fájdalmasan is.
Kevesek a szavaim és üresnek érzem őket, sajnálom. Körbeírom: köszönöm.

Szeretettel,

Judit

Pudingocska :)
Ahogy nekem, neked (és persze a többieknek) sem kéne benntartani, ami ki szeretne jönni. Ahogy írod, az őszinteség a legjobb út. Azt mondanám, addig mehetsz el, amíg neked kényelmes. Nem szépeket várok, a gondolataidat a véleményedet várom. Bármit, ami eszedbe jut arról, amit írok. Ha megbántódom, nem a te bajod, hanem az enyém, hiszen tudom, hogy a szándék nem az volt. Elvégre a saját blogodban is arról írsz, amiről akarsz és azt meg úgyis elolvasom, nem? :) Amikor először olvastalak, én is azt írtam neked: szólj rám, ha sok vagyok! Jól egymásra találtunk :)
Remélem visszajöttél :)

Ö… hogy vissza? Az elből?
Írtam neked választ, remélem, megkaptad.:)
Szerettem azt a designt régen is, és most is.

igen, megkaptam a választ, köszönöm. még nem válaszoltam? azt hittem válaszoltam

nem baj, nem azért írtam.:) néha, ha nem kapok választ, akkor rákérdezek, mert van úgy, hogy a spamszűrőkben elveszik a levél.

csak elkezdtem válaszolni, de nem sikerült befejezni
no nem baj, holnap is van nap