pranté fotók, stb.

Ma este, ha valami miatt nem futok neki Amelie csodálatos életének újra, akkor Csokoládé. Poszter innen.

Szerintem jobb, mint az Amelie. Kevésbé “művészi ” :) És , megbocsásson a tömeg,d e Juliette Binoch-t nagyszerűbb színésznek tartom, mint Audrey Tatou-t.

én is inkább ezt választanám Amelie helyett. (bár én mind a kettőt szeretem, de talán a télben a csokoládé mégis vonzóbb.)
ma olvastam először a blogod, és elmondhatatlanul csodállak.

Hagyjuk az összehasonlítást, szerintem. Juliette Binoch is gyönyörű és lehet, hogy jobb szinésznő, mint az édes Audrey Tautou, a lényeg, hogy valamit nyújtson a film (az esztétikai élvezet is valami, gondoljunk csak Marilyn Monroe-ra, de most nem?). Na, de én megyek is, elkezdem nézni valamelyiket. Joccakát mindenkinek!

Hű, mennyi munka volt ma ezen az oldalon… Egy évre való olvasnivaló.

Ha szeretsz olvasni, olvasd el a Csokoládé kistestvérét Csokoládécipő címmel. Szerintem nem fogsz csalódni. És persze a Csokoládé is élvezet még olvasva is.

Olvastam néhány éve minden könyvét, ami akkoriban megjelent magyarul és nagyon szerettem őket, de ezt az újat nem ismerem. Majd megnézem, ha arrajárok. Köszi.

Elvigyem?:) vagy húzzam föl…mármint a csokoládécipőt…

csak ha bontatlan :)

“Az Anno Mesebolt ad helyet L.Frank Baum: Óz, a csodák csodája című meseregénye bemutatójának. A történet már sok kiadást és generációt megélt, ezúttal az adja az érdekességét és különlegességét, hogy Szegedi Katalin lenyűgöző illusztrációi díszítik. Az esemény egyben az illusztrátor kiállításának a megnyitója is, tehát igazi kulturális csemege.

Helyszín:1013 Budapest, Krisztina tér 7.
A megnyitó időpontja: 2008. november 28. 18.00.
A kiállítás megtekinthető: 2009. január 3-ig, hétköznap: 9.00 -19.00, szombaton: 9.00 -14.00, vasárnap zárva.

A mesekönyv a General Press Kiadó gondozásában látott napvilágot.”

(magamat idéztem:)))))

Oldalt a linkek közt kinn van Szegedi Katalin blogja, nagyon szeretem a munkáit. Remélem belefér január 3-ig, hogy egy szép napon elmenjünk megnézni.

Ó, ez a film az egyik kedvencem! Gyönyörűen szimbolikus.