pranté fotók, stb.

• Blanki: én nem akarok nagy lenni
• Merci: miért nem? nagynak lenni is jó
• Blanki: én nem akarok olyan nagy lenni, mint Floresz
• Merci: miért nem? az ovi aztán meg az iskola jó móka
• Blanki: kisgyerek akarok maradni
• Merci: miért?
• Blanki: mert a nagy gyerekek meghalnak
• Merci: huh. nem minden nagy gyerek hal meg
• Blanki: csak Floresz?
• Merci: igen, csak Floresz
• Blanki: anyaaa, ugye én nem fogok meghalni?
• Merci: vigyázok rád és Miksire, oké?
• Blanki: oké, vegyél puskát és lődd le, aki engem meg akar ölni
• Merci: oké, meg kardot is, és lekardozom
• Blanki: az jó lesz
• Merci: és szólok Pákónak (ez a nagy fekete kutyánk, de nem én neveztem el így), hogy kergessen el mindenkit, aki bántani akar minket
• Blanki: jó, és szólj neki, hogy harapja meg

Ennyiben maradtunk. Nem érzem úgy, hogy túl gyakran merülnének fel benne ezek a gondolatok, eddig naponta 3-4 ehhez hasonló beszélgetésünk volt, mindegyik más nézőpontot feszegetett. Úgy tűnik, próbálja körüljárni a témát és nagyon alaposan próbára teszi magát és engem.

• Blanki: anya, ha meghalok kidobod a meséimet?
• Merci: miért halnál meg?
• Blanki: kidobod?
• Merci: azt szeretnéd?
• Blanki: ne dobd ki, jó?
• Merci: jó.

Benne a saját halálának a gondolata kelt félelmet. Bennem is. Mármint bennem is az övé. De azért tudom, hogy minden rendben van és lesz velünk, de a saját halálom gondolata sokkal kevésbé riaszt, mint az övé.

…Áldjanak az égiek, fény kísérjen és szeretet…

szia Merci.Annyit gondolok rátok napközben.Az előző bejegyzéshez szerettem volna írni de nem lehet.Egyedül vagy a gyerekekkel?hogy bírod,nincs segítséged vagy nem is szeretnél?Nagyon erős vagy és kívánom továbbra is,de ne fojts magadba semmit,mert neked ott van még 2 gyermek akiről gondoskodnod kell.Tudsz beszélgetni valakivel?Úgy segítenék de messze vagyunk egymástól.puszi.edith

Nem értem, miért nem engedett az előzőhöz hozzászólni…
Egyedül vagyunk, igen, én döntöttem így. Nincs miben segíteni. A napi teendők (mosás, takarítás) egész jól halad, igaz végül mégse főztem, de majd lesz főzés is, ha eljön az ideje. A gyerekekkel egyre jobb, már egész sokat tudok játszani (lassan visszatérünk az átlagos mennyiséghez) érezni is, hogy ez mennyire jó nekik. Miksa elaludt, Blankinak vetítettem mesét a falra, már ő is alszik. Kicsit beparáztam, ezért jöttem ki újra, cseppentettem a rescue remedyből, meg különben is, ha nyolckor elalszom, akkor háromkor kelek, azt meg nem szeretem. Telefonon minden nap beszélgetek elég sok emberrel, családdal, barátokkal, mindenkivel. Most ez elég. Jó éjt.

Szia Merci! Amikor dobtam Neked a labdát ( tudod, a 7 titkosat ) bevallottam, hogy nem olvaslak mindennap. De 4-5 naponta bekukkantok. Ezt tettem szerdán is. Akkor megállt körülöttem minden. Munkatársnőm kérdezett valamit tőlem, nem is hallottam. Aztán a sokadik hozzám szólására csak motyogni tudtam valamit. Elkezdtem beavatni az életetekbe ( már amennyit én tudhatok róla ), kezdtem az elején és nem tudtam befejezni, mert folytak a könnyeim… és nem értettem. Lépegettem egyre visszafelé a bejegyzéseidbe, hogy nem! Ez nem lehet igaz! Biztos én értek félre valamit!!!!
Aztán együtt nézegettük vissza a csodaszép képeidet, régieket, amikor még minden rendben volt.
Tudom, hogy már sokan leírták, de csodállak. Nagyon erős vagy!
Ha bármi eszedbe jut amiben segíthetnék Nektek ( a távolból is akár ) szólj. Kérlek!

Véletlenül találtam ide, már ez az első írás is, amit elolvastam annyira megrendítő, hogy el is bizonytalanodtam, hogy merjek-e továbbolvasni :(

Ha máshogy nem is, lélekben veletek leszek…

Szegény kicsi Blanki! Bizony nem könnyű ezt végiggondolni egy ilyen kicsinek

Annyira jó, hogy Blanki ennyit beszél, még ha hallgatni nehéz is. A gyerekek így gyászolnak és nagyon jó, hogy nem belülről szorong, hanem kifelé is kommunikálja az érzéseit. Ez leginkább attól van, hogy biztonságban veled. Nagyon jól csinálod!
Szeretettel ajánálom figyelmedbe, ha szükségét éreznéd Polcz Alaine könyvét a gyerekek gyászmunkájáról, kettő is van, az alaposabb címe: Meghalok én is?

köszönöm, Polcz Alaine nevét ismerem (a szakácskönyvét nagyon szeretem) és tudtam, hogy ezzel foglalkozik, de eddig nem olvastam a könyveit. Majd most. Köszi, hogy írtad, megyek is rendelni.

Szoktalak olvasni, de nem rendszeresen, inkább olyan 2-3 hetente benézek ide, ha valami szépet, szívmelengetőt akarok látni, szeretem a képeidet, meg ahogy írsz. Megint rég jártam itt…
Kedden olvastam a hírt , és éjjel felriadtam(nem szoktam,vagy csak nagyon ritkán), és ez jutott eszembe. Borzongtam, és hirtelen nagyon összeszorult a torkom meg a szívem, sírás kezdett fojtogatni. Aztán még ki is nevettem magamat kicsit, hogy egy idegenekről szóló hír – még ha rossz is, és kisgyerek is érintett – ennyire kikészítsen… Hát akkor ezért. Mert mégsem teljesen idegenekről volt szó.
Egy ölelést küldök neked: egy ismeretlen ismerős

Az a helyzet, hogy nem merlek felhívni.
Legyen gyávaság vagy bármi, ez van.
Amit mondanék, ha egyáltalán egyetlen hang is ki tudna jönni a számon (nem), egyszerűen nem fedné azt, amit érzek és gondolok, pedig a szavakból élek. De most hűtlenek lettek hozzám.
J-t kérdezgettem, mondjon valamit rólatok, aztán elküldte ezt a linket, és most itt vagyok.
Tudnod kell, hogy a leghalkabb hívószóra is bámelyik pillanatban legalább ötven ember azonnal rohanna hozzátok arról a bizonyos bébetűs helyről. Simán bevállalom a nevükben szólást: sokat gondolunk mi itten rátok, beleértve az én furcsa családomat is… Flóra láthatatlan keresztapját is… Emiatt meg külön furdal…
Bármire szükségetek van, legyen az egy facsavar vagy egy légcsavaros repülőgép, megtisztelő lenne, ha segíthetnénk. (Én mondjuk utálok port törölni, légyszi, arra kérj fel mást.)
Szívesen lovacskázom Blankival.Télleg. És vannak jóféle receptjeim is, járok egy bio(vega)-főzőtanfolyamra, ott adták. És fát is szeretek vágni. M. is “üzeni”, hogy bármiben, csak szólj. Persze, ő eléggé el fog késni, tán oda sem ér, de tudom, hogy komolyan gondolja.
A felét persze kitöröltem, így meg olyan ridegre sikeredett.
Hátha beszélünk majd. Talán akkor. Leesett a hó. Nálatok is? Menjünk söpörni?
Már megint bőgök.

rideg? itt röhögök :) olyan jók vagytok! komolyan! J-nek is mondtam, hogy mindenképp fogok szólni, ha úgy érzem be tudok engedni ide a kis búránk alá a családtagokon kívül mást is. Talán most zavarba jönnek páran, de komolyan mondom: szeretlek benneteket (tudom, könnyű azt mondani, ennyi év után).
Miközben gondolkodom, hogy mit írjak még és újra olvasom, amit írsz rájövök, hogy alig várom, hogy elgyertek :) Miksa még nem tud beszélni, de szereti a kütyüket, úgyhogy a milyen is? lökhajtásos? repülőgépnek biztos nagyon örülne :)
Ja és legközelebb ne töröld ki a másik felét, szeretem olvasni, amit írsz.
És akkor majd felhívlak én téged. És köszönöm. És mindenkit pusszantok.

Tanulok, tanulsz, tanulunk.
Én olyan leckéket kapok mostanában, hogy az is megkérdőjeleződik bennem, hogy vajon szeretnék-e még egyáltalán bármit is tanulni.
Voltam a minap egy jógabemutatón. Afféle hatha, de az eszközös fajtája. Én mondjuk aznap reggel nem gondoltam volna, hogy este még fejjel lefelé fogok lógni egy hevederen, afféle denevér-módra, egy falon, de elképesztő jó volt. Az oktató a bevezetőben azt mondta, a lazítás lényege az, hogy ő folyamatosan mondja az utasításokat, és annyira kell koncentrálni minden egyes mozdulatra, hogy mire vége lesz, kiürül az agyunk. Nagyjából így is lett, bár azóta úgy fáj a gerincem, hogy leginkább újra lógni szeretnék.
Fejjel lefelé más a világ.
De ha elég sokáig lógsz, a belső vezérlőrendszer átállítja az érzékelést, s egy idő után már fel sem tűnik, hogy a másképpen van minden.
Ahogy nézem, neked nem kell diktálni, hogy mit és hogyan csinálj, s ez mélységes tisztelettel tölt el engem.
Nem kell tévelyegned, mint mondjuk nekem, megvan az utad, erre azért baziirigy vagyok, kis eltévedések beleférnek. Emlékszel, nem volt olyan bringatúra, amelyen ne vesztünk volna el a susnyásban, este mégis mind megvoltunk. Kivéve persze a Jaggert.
A sírás, a gyász, a temetés, a gyertyagyújtás az élők cselekvéskényszere, és ez így van jól.
Hiszen mindennek megvan a maga ideje.
Csak néha jó lenne egy svájci óra, amely megbízhatóan mutatja, most éppen mi jön.
Gyönyörűek a fotóid, ezt múltkor is mondtam.
És az előbb még itt hüppögtem rajtuk, de amikor újra rákattintotam, “csak” a szeretetet éreztem.
Az Univerzum bölcsessége végtelen, csak voltak a napokban olyan pillanatok, amikor késre menő vitába bonyolódtam az égiekkel, de nyilván ők győztek.
Kincseinket csak magunk herdálhatjuk el. Ha mégsem így lenne, tudd, hogy a te ládikádat most százak őrzik veled együtt.

Svájci óra… szerinted, ha kedden reggel hétkor tudom, hogy mi fog történni alig egy óra múlva, elengedem őket? Ennek tényleg van értelme szerinted? Hogy mi lett volna ha. Hiába súgta (vagy üvöltötte) volna valaki a fülembe azt, hogy NE ENGEDD EL ŐKET! hihettem volna neki? És ha hiszek akkor megtudom, hogy mi történt volna? És hogy ezeknek a történéseknek mi lett volna a következménye? Nyilván nem tudtam volna. Jó, még most se tudom, mint ahogy azt se tudom, mi lett volna, ha ez nem történik meg. Melyikünk tudja, hogy mi lesz? Ja, tervei sok embernek vannak meg vágyai is, de hogy melyik hogyan, milyen körülmények között valósul meg, ha megvalósul egyáltalán, az már más kérdés.
Jaj, sokkal több minden jár az agyamban, mint amit képes vagyok leírni és ezért úgy érzem elveszett a lényeg, de mindegy, talán valami átmegy azért a feltételes módoknak ebből a káoszából

idén nyáron meghalt az apósom(januárban anyukám) a nagyfiam, aki lassan 6éves, sokszor volt náluk, szerette a nagyapját, igaz nem volt túl szoros a viszonyuk, apósom nem volt az a “játsozk a gyerekkel” fajta nagypapa, inkább amolyan megfigyelő típus. Mikor elmondtuk Bencének mi történt a nagyapjával, úgy tett, mintha csak azt mondtuk volna, hogy holnaptól az egyik szék nincs többé. Semmi érzelemnyilvánítása nem volt ezzel kapcsolatban és azóta sincs. Anyumat nem ismerte annyira, de vele kapcsolatban sem tett fel egyetlen kérdést sem. Én ezt nem tartom jónak, amit Blanki csinál az természetes, őszinte és tiszta. Jó hogy így van.
Felnézek Rád azért, ahogy éled a napokat, irigyellek, hogy van utad, amit tudatosan jársz és hited, ami felülemel és nem engedi az önsajnálatot. csak jókat!

http://www.belso-utazas.hu/
van gyerekeknek is programjuk, ahol segíteni tudnak a gyerekeknek feldolgozni a halál kérdését érzelmileg.
szeretettel ajánlom a figyelmedbe,
Ildikó
ildikokudlik.hu/blog