PRANTÉ

Szerdán megpróbáltam én gyerekülést venni Miksinek is, de nem jött össze. Nem írom le, mennyire kiborító volt az eset, elég az hozzá, hogy nem jött össze. Már az elején fel kellett volna figyelnem a jelekre, de épp nem voltam a toppon és mire feleszméltem már kész voltam. Meg a gyerekek is. Szóval nem volt gyerekülés, márpedig a bébiülés Miksinek nem kényelmes: lelóg a lába, szűk a vállának, utálja is rendesen.

Ezek után ma felhívott a tesóm, hogy a barátnőjének van egy gyerekülése, amit oda tudna ajándékozni Miksinek. Kiderült, hogy egy nagyon király Römer ülésről van szó, ami még sokáig kényelmes és jó lesz a nagyfiamnak. Kriszti, köszönjük.

Az már csak hab a tortán, hogy eljöttek és kihozták magukkal az ülést. Én kevéssé vagyok most alkalmas játszótárs Blankinak, mert gyakran elkalandozik a figyelmem, ami nem kedvez a szerepjátékoknak (talán ismeritek a mondjuk kezdetű és soha véget nem érő játékokat), ráadásul nagyon igényelné a sok szaladgálással járó kergetőzős, ugrabugrálós játékokat is, amiben Flóra kiváló partner volt, én viszont… Maradjunk annyiban, hogy egy lusta dög vagyok és csak néha tudom rávenni magam, hogy lovacska legyek és Blankival a hátamon körbeszaladgáljak úgy, hogy közben Miksi a nadrágom derekába kapaszkodva lépeget. Igaz, az én tempóm nem túl gyors neki, inkább csak a távot találhatja rövidnek :) Ezt csak azért írom le, mert a tesóm és a barátnője mindent megtettek, hogy a lányom úgy aludjon mint a bunda. Mert úgy alszik. Teljesen lefáradt. És talán nekik sem kellett végül edzésre menni :)

Kívánom, hogy a ti vágyaitok is így teljesüljenek: lett gyerekülés, vidám(!) látogatás és a gyereknek játszópajtások :)

Igen, azért van itt annyi smiley, mert annyit nevettünk. Van némi lelkiismeretfurdalásom emiatt, de nem vészes és úgyis elmúlik.

Köszönöm, hogy eljöttetek csajok!