Eleinte nem gondoltam, hogy van isten, azt meg pláne nem gondoltam, hogy van lélek, ami örök. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy egyszer élünk, mindent bele, meg hogy nem sokat kell aludni, hanem gyorsan.
Később rájöttem, hogy ez a reinkarnáció okos dolog, úgy kell lennie, de isten nem volt sehol, ekkor sem. Ezzel az állásponttal egész hosszú ideig éltem. Viszont a következtetés elkezdett módosulni. Valami miatt azt hittem, hogy mivel a lelkem soha nem hal meg, nem muszály mindig az élvezetesebb dolgokat választanom a szenvedősebbek helyett, hiszen kiélvezhetem az életet legközelebb, vagy azután.
Mostanra van már istenem is, szeretem is, viszont rájöttem (végre), hogy attól még, hogy lesznek további életeim, nem kell remetévé lennem és megtagadnom magamtól mindazt, ami örömet okoz, sőt. Most már, ha két dolog közül választhatok, mindenképp az élvezetesebbnek ígérkezőt választom. Például soha nem takarítok, ha fényképezhetek is, vagy ha épp főzni van kedvem – ez utóbbi azért is jó, mert ha főzök, akkor fényképezhetek is :)
Nincs Trackback
5 hozzászólás
Ez jó. :)
Szerintem sok ember ehhez úgy áll hozzá első körben, hogy ráér még a “feladat”, van rá elég élet, most gyerünk és élvezzük.
Ezzel kapcsolatban egy kis költői kérdés, amivel Theo-t kikergetem a világból: Ha két embernek dolga van egymással karmikusan, és a jelenlegi életben ez finoman szólva is konfliktusos (hm-hm), akkor attól, hogy én változtatok a saját attitűdömön (ami lehetetlennek tűnik, de tegyük fel), és elkezdem szeretni, igaz szeretettel, de ő nem változik (hiszen eddig sem reagált semmilyen pozitív energiás/sugárzásos praktikára, pedig Theo sokkal “ügyesebb” és tapasztaltabb, mint én), akkor így is, úgy is össze fogunk még majd jönni. Akkor minek küszködjek vele már most is?!?!?!?!?! :-DDDDD
Levena: szerintem a lényeg, hogy így vagy úgy, de élvezzük.
Mcs: azt hiszem, ez a “karmikus”, mint kategória eléggé leegyszerűsítése a dolgoknak. Azt gondolhatjuk, hogy rossz voltál, most tartozol és meg fogod adni, előbb vagy utóbb. Szerintem ez nem így megy. Szernitem nem kötelező házifeladataink vannak, hanem döntéseink, hogy bizonyos tapasztalatokat megszerzünk. Nem akarunk fehér lapot, tudni akarjuk, hogy mi milyen érzés. Ezért összetalálkozunk valakivel aki ezt nyújtani tudja és akkor hurrá, mindenki megélheti, amit eltervezett.
A konfliktusokról azt gondolom, hogy ez valamilyen szempontból tükör. Csak te tudhatod, hogy milyen szempontból, de ha erős érzelmekkel jár, akkor valami nagyon betalált. Én erre is azt mondanám, hogy ne a másiknak küldjétek az energiát, hanem neked. Ha már te könnyen veszed, kit érdekel, hogy ő mit hogyan él meg. :)
Hát, én nem tudom, de szívesen ennék ebből a fazékból! :P
Jó fazék, rézfazék, szeretjük :)
Akkor fotóztam le, amikor a zöldséges lasagne mártása készült benne és habár a fazék biztos sokat számít, azt az ételt bárki elkészítheti bármilyen edényben, a végeredmény egyszerűen finom.