pranté fotók, stb.

Oké, előszöris dekódolom a címet: “tizenhat pont négy kategóriára bontva, mindenik négy ponttal… a Bíbor Kör Rendje Standardjának Útja“. Az első kategória első pontja: az önszeretetről szól. Ez volt tegnap, smink címen, de átnevezem: 4×4/1/1 :)

Tehát, az első kategória második pontja:

“…2. A következő, Önmagatokkal kapcsolatban a Standard Útján: követni saját igazságotokat. Megtanultátok milyen volt követni mások igazságát, és ahogy Kuthumi mondaná, szívás. (nevetés) Megtanultátok, hogy mások igazságát követni zsákutcába vezet, szorongáshoz és depresszióhoz vezet, zűrzavarhoz vezet önmagatokban. De amikor saját igazságotokat követitek, az kritsálytisztaság; az nyilvánvaló; az színtiszta….”

Örömmel mondhatom, hogy úgy érzem, ebben egész jól haladok. Egyre gyakrabban ismerem fel, hogy nem a magam igazát követem, hanem megfelelni szeretnék. Hogy ezért-e vagy más oka van, nem tudom, de az tény, hogy minden szorongásom elmúlt, semmiért nem aggódom és depresszióm még enyhe formában is viszonylag régen volt. A szinkronicitással jól tudok együtt élni és rutinból odafigyelek, hogy a lehető legtöbb lehetőséget megragadjam. Ez egyáltalán nem nehéz, bár kell hozzá nyitottság és bizalom. Vannak olyan potenciálok, amik megtévesztő álruhában jönnek, ezért felületes szemlélő azt gondolná, hogy gáz van, pedig pont nem. Az a bibi, hogy ha nem vesszük észre az álca mögött a lehetőséget, akkor úgy siklik tova, hogy soha nem tudjuk meg: ott volt nekünk egy jó kis meglepetés. Hiszek abban, mert tapasztaltam, hogy ha hagyom a dolgokat a maguk tempójában fejlődni, akkor az eredmény jelentősen felülmúlja az elvárásaimat. Vannak döntéseim és választásaim, de ez minden, egy ideje leszoktam arról, hogy görcsösen küzdjek mindenért, amire vágyom. Ez azért a családban néha surlódásokhoz vezet, de ez nehezen elkerülhető. Egyrészt: ki lehet bírni. Másrészt: megvan az a haszna, hogy felhívja családtagjaim figyelmét arra, hogy nem kell mindig mindenbe beavatkozni, minden eljön hozzánk, amire vágyunk, általában jóval egyszerűbb és magától értetőbb módon, mint azt a legmerészebb álmainkban gondoltuk volna. Nem véletlenül. Mindig ez történik, ha nem avatkozunk bele.

Erről szól – többek között – Tobias egyik korábbi üzenete: “Perdülj táncra avval, ami megjelenik a bejárati ajtódban”

folyt.köv.

Nálam iszonyú erős ez a beavatkozási vágy. Megragadni, megformázni. Érdekes, hogy a blogomon keresztül mennyit tanultam (bár az élveztem talán jobb szó lenne rá:)) a szinkronicitást és a teremtést. Érzem, ahogy fokozatosan enged a görcs bennem.

Nagyon szeretem azt az érzést, amikor felfedezem, hogy valamit én teremtettem, olyan megnyugtató és biztonságos…