Írtam a múltkor az iskolaérettség kapcsán, hogy nem egyértelmű, hogy Flóra megy iskolába, annak ellenére, hogy a lista legtöbb pontja igaz rá.
Ma beszéltem az óvónénivel, amikoris elkezdte óvatosan adagolni. Zavarban volt, amikor kimondta a lényeget: az óvónénik úgy gondolják, Floresznek jobb lenne még egy év ovi. Azt mondtam, hogy mi is így gondoljuk. Erre szinte hallani lehetett ahogy leesik a nagy kő. Nem igazán értettem, hogy miért volt ennyire parás, hogy elmondja a véleményüket, hiszen, amikor először felmerült a kérdés, hogy menjen vagy maradjon, akkor is mondtuk, hogy nem ragaszkodunk egyikhez sem, ők is nézegessék, mi is nézegessük, aztán lesz ami lesz.
Arra gondoltam, talán az a tapasztalatuk, hogy azok a szülők, akik elmennek az iskolába nyílt napra és meghallgatják az előadásokat, bizonyára nagyon szeretnék, ha iskolába menne a gyerök. Oké, mi világosan megmondtuk, hogy számunkra ez nem presztizskérdés, de az emberek – előre – mondanak ezt is-azt is, aztán amikor helyzet van, akkor az már nem számít. A mi esetünkben, most, nem ez történt, de ők ezt nem tudhatták. (Ez kicsit bánt is, azt hittem, ennél jobban ismernek már. Vagy pont ezért? Huh, jobb ha nem agyalok tovább.)
A lényeg, hogy Floresz marad még egy évig ovis. Azzal a kitétellel, hogy ha a hátralévő időben valami gyökeresen megváltozik és mindannyian kétségek nélkül merjük állítani, hogy odavaló, akkor konzultálunk a leendő osztálytanítóval és ha ő is egyetért, akkor még augusztusban se késő.